Öt éhes majom, akik féltek megszerezni a banánt!

 A hírek szerint, a kísérlet valóban megtörtént. Nem is egyszer. A  20-as évek óta, több csoport is megismételte a kutatást. Eredetileg öt majmot zártak a tudósok egy ketrecbe, és bevittek közéjük egy létrát, amelynek a tetejére elhelyeztek jó pár kilónyi banánt. A majmok szeretik a banánt…

Minden alkalommal amikor egy majom felment a létrán, hogy megszerezze a banánt, a tudósok hideg vizet locsoltak a többi majomra.

Aztán az újabb szemfüles majom – és egy újabb jéghideg zuhany következett. Ahogy újra és újra megismétlődött a büntetés, a majmok rájöttek az összefüggésre – így amint valamelyik társuk lelkesen elindult a létrán felfelé, a többiek azonnal visszarángatták és megverték őt. Így ment ez egy darabig. Nemsokára a tudósoknak már nem is kellett semmit tenniük, mert a majmok hideg víz nélkül is visszarángatták a társaikat. Végül már nem is próbálkozott egyikőjük sem, hiszen pontosan tudták, mi jár érte.

Amikor a kísértés ellenére egy majom sem mert felmenni a létrára, a tudósok úgy döntöttek, hogy kicserélik az 1. majmot.Kivették őt a ketrecből, és egy új társat kaptak a bent lévők. Az újonc majom – mit sem sejtve a dolgok rendjéről – el is indult felfelé boldogan, hogy megszerezze a banánt. A többiek azon nyomban elkapták és megverték. Szegény újonc hamar megtanulta, hogy hiába van ott fenn a banán, abból csak baja származik, ha megpróbálja megszerezni azt.

Nem sokkal később, a régiek közül egy következő majom helyett is új társ érkezett. Ő is próbálkozott a megszerzéssel, és pontosan ugyanúgy járt, mint az első újonc – aki egyébként maga soha nem tapasztalta a hideg vizes büntetést. Most már ő is a többiekkel együtt verte meg az újonnan érkező, banánra törő társukat. Megtanulta, mi a rend.

A kísérlet folytatódott: ismét új majom érkezett egy régi helyére, és ő is megkapta a veréseket – immár hideg víz nélkül,- hiszen erre jó ideje nem volt már szükség. Végül az összes majmot, aki kapott a hideg vizes büntetésből, új majom váltotta fel, és immár öt olyan majom volt a ketrecben, aki csak annyit tudott, hogy a banánért nem szabad felmászni. De hogy ennek mi a valódi oka, arról fogalmuk sem volt. Ez itt a rend…

Ha meg lehetett volna kérdezni a majmokat miért verik el azokat, akik felmennek a létrán, a válasz valószínű az lett volna:

,,Nem tudjuk − így mennek errefelé a dolgok”

Vajon miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is?

Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?

Ki mondta azt, hogy ez így jó?

Ki döntötte el?

Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül?

Miért nem tudunk róla? Azért, mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért.

Csak ülünk lenn a létra alatt és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni a “törvényt”.

És még mindig ülünk a létra alatt…

Csak ülünk a létra alatt…

A hagyományoknak fontos szerepe van életünkben. Az elődeink által megszerzett tudásra építkezve, mi magunk is valami nagyszerűt szeretnénk alkotni – akár mások, akár önmagunk számára. De vakon követni a szokásokat – akár szóbeszéd, akár szabályok formájában – legalább akkora ostobaság, mint mindent a nulláról kezdve próbálni értéket teremteni a világban.

Soha ne fogadj el semmit csak azért, mert ez a dolgok rendje. Mindig merd megkérdőjelezni az igazságnak kikiáltott állításokat, és legfőképpen mindig próbáld meg megérteni azokat! Olykor valóban van értelmük, de számtalan olyan eset is van, amikor többet ártanak nekünk, mint használnak. A kitaposott út ugyan járható – csak nem biztos, hogy oda vezet, ahová mi szeretnénk eljutni. Járd a saját utadat!

Ha a kérdésekre szeretnéd megtalálni a választ, keress meg a www.lifechanger.hu weboldalamon és jelentkezz hozzám személyes coachingra vagy a paradigmákat ledöntő szemináriumaim egyikére.

Gyura Barbara, sikercoach