A változás szele

Tele voltunk teendőkkel, programokkal, tennivalókkal az alapítványnál. Nagyon erősen kezdtünk januárban. Felső vezető társammal, Istvánnal erős tempót diktáltunk és egy nagyon fegyelmezett napirendet hoztunk össze és követtünk. Nem számított hány órát dolgozunk.

Tudtuk, hogy az eredményeink kulcsa, az embereink motiválhatósága és teljesítménye. Azt is láttuk, hogy amit eddig eredményekben visszakaptunk tőlük, az nem az, amit akartunk. Folyamatosan elemeztük a helyzetet. Ki, miért nem elég szorgalmas, ki miért nem elég motivált, miért nem tudja hozni az elvárásokat stb. Úgy döntöttünk, hogy a vezető beosztású kollégákra helyezzük a hangsúlyt az év első felében. Heti 4 vezetőképzést terveztünk megcsinálni ketten, ami rengeteg időt, energiát, felkészülést és odafigyelést igényelt tőlünk. E mellett folytattam két coachingot is heti egy-egy alkalommal, amelyre szintén felkészültem és nekiláttunk a stratégiai tervezésnek, a negyedéves prioritások és a rendezvénynaptárunk kidolgozásának is.

Kezdtük megérteni, hogy a forrásteremtő csoportunk egyszerűen nem hozza a várt eredményeket, hiába teszünk bele sok energiát. Ugyanezt éreztük a média-kommunikációs csoportnál is. Ezen elgondolkoztunk.

A legnagyobb kérdés az volt a számunkra, hogy hogyan lehetséges, hogy ha valaki a források előteremtésért felel, mégsem hoz pénzt? Nem termeli meg a csoport a bekerülési költségeiket sem. Az értékesítésünk pedig gyakorlatilag abból áll, hogy mit tudunk még leárazni a béka feneke alá… Pénzcsinálásban a lelkes amatőrök szintjén állunk még mindig és a csapat nagy része alibikkel lát el minket napról napra, a helyett, hogy a tényekkel néznénk szembe és együtt javítanánk ki a hibás berögződéseket. Folyamatos a terelés, a szépítgetés, a kifogás, míg a bevételek nem tükrözik a jelentésekben olvasottakat. Egyszerűen nincsenek eredmények, ami tény. István kollégámmal alapos önvizsgálatot tartottunk, hogy vajon mit ronthattunk el, mit kéne másképp csinálnunk, hogy sikert érjünk el? Éreztük, hogy valami nagyon nem jó így!

Belül már tudtuk, hogy egy kemény döntést szükséges lenne meghoznunk! Azt is sejtettük, hogy rossz irányba tartunk, de valamiért még nem álltunk rá készen, hogy megtegyük azt, amit kell! Valami még hiányzott hozzá!

Jelentkeztünk egy két éves marketing képzésre, amely kvázi egy felsőfokú képzést nyújt arról, ami egy sikeres cégirányításhoz szükséges. Ez volt Szász Márton és Schlingloff Sándor Rendszermarketing DNS képzése, amely havonta két napunkat teszi ki. Még januárban elmentünk az elsőre, és nagyon belelkesedtünk.

Megkerestük Tomán Józsefet is, hogy a Hatékonyságnövelő programjából is tanulhassunk és mielőbb egy nagyon hatékony HR rendszerünk legyen az alapítványnál, amely a munkánk további részéhez elengedhetetlen. óriási tudásszomjunk volt! A lehető leghamarabb akartuk létrehozni a pozitív változásokat és látni az eredményeket!