Az agytröszt

Csak egy napot tölthettünk otthon a családunkkal, mert indult a következő, előre tervezett, fix program, az Agytröszt. Egerszalókon mintegy negyvened magunkkal vettünk részt Pongor Juhász Attila következő, négynapos eseményén, amely nemcsak, hogy reggel 9-től este 6-ig tartott, de voltak azt megelőző és azt követő szakmai programok is, amelyek remekül kiegészítették az eseményeket.

Egészségileg ekkor voltam talán a mélyponton. Nehezemre esett a folyamatos koncentrálás és memorizálás, bár megtettem mindent, hogy aktív részese legyek ennek a remek önfejlesztő- és vállalkozásfejlesztő, valamint sikeres észjárást fejlesztő programnak. Végig szedtem az aszpirint, ittam a zöld teát mézzel. Olyan jó öröm volt látni, hogy Attila hasonló cipőben járt, mint én, mégis csinálta, szó nélkül fújta az orrát, itta a teát és ette a Miso levest, meditált és relaxált a szünetekben, mert tudta, hogy ezt ő vállalta és nem fog cserben hagyni 40 embert, akik miatta jöttek el. Ez megnyugtatott.

Gondoltam magamban, hogy jaj, de jó, hogy nem én vagyok az ufó, hanem van még valaki, akinek ugyanilyen fontos az, amit csinál, és nem a tunyaságot vagy a nyavalygást választja, hanem teszi, amit tennie kell! Tőle tanultam meg egy nagyon klassz kifejezést azokra az emberekre, akik mindig találnak valami okot vagy kifogást maguknak arra, hogy felmentsék magukat az önfegyelem és az öntudatosság terhe alól! Azt mondta: a RINYÁLÓK!!!

És ez beletrafált! A francba! Tényleg mást sem hallunk, mint rinyálást. (Imádom ezt a szót azóta! Köszönöm, Attila!)

Olyan volt számomra ez a pillanat, mint egy elme megvilágosodása. Egy AHA élmény volt a javából! Elültettem a magot. Nemcsak azzal a célkitűzéssel érkeztem haza az Agytrösztről, hogy van egy égő vágyam és célom, és tudom, hogy mit is akarok valójában… De azt is, hogy mit nem! Hogy kikkel, mit nem! Hogy több vagyok annál, amit eddig elértem! Hogy vannak olyan emberek, akik hasonlóképpen többet akarnak az életben és nem elégszenek meg az alibi dumával és a rinyálással… Akik nem hisztiznek, akiknek nem baj, ha fáj, akik mennek előre. Eltökéltem, hogy én ehhez a fajta embercsoporthoz akarok tartozni. Ezt pedig úgy hívják: a sikeres emberek!