Gladiátorképzésen

Élmény dús hét van mögöttünk. Testileg és mentálisan is elfáradtunk Istvánnal. Néha úgy éreztem, hogy szükségem lenne a jó tündérre, aki időt, türelmet és energiát varázsol nekünk.

A hetet Egerszalókon kezdtük, ahová Pongor– Juhász Attila Elitcoaching programja miatt érkeztünk. Bár erre a programra jelenleg én kerültem kiválasztásra, így István nem részese ennek a képzésnek, mindkettőnktől mégis egy újabb alkalmazkodási helyzetet és a komfortzónánk elhagyását igényli ez a kihívás. Sokat dolgozunk egymástól távol, így ilyenkor telefonon és chaten egyeztetjük az alapítványi teendőket. Úgy döntöttünk, hogy a napi teendők mellett, minden héten egy teljes napot a Lifechanger ügyeire szánunk, így a hétfői napunkat erre is szántuk.

Kitaláltuk és véglegesítettük a könyvünk címét és a könyv borítóját is megálmodtuk. Május hónapban szeretnénk már a kezünkben tartani az első, főleg élménybeszámolókra épülő krónikánkat, amivel motiválni, ösztönözni akarunk mindenkit, aki vacillál még azon, hogy belevágjon-e vagy sem a változtatásokba.

Magunkon is tapasztaljuk nap, mint nap, hogy egyáltalán nem könnyű tudatosan és kitartóan rajta maradni az úton, elvégezni hajnalban és késő este a feladatainkat, amiket az újonnan kialakított szokásaink igényelnek meg tőlünk.

Olykor vitáink is vannak ebből kifolyólag, hiszen mindkettőnk elszántsága és motiváltsága más- más szinten van egy napon vagy héten belül. Jó érzés, hogy működik egy kontroll közöttünk, így egymást tudjuk figyelmeztetni, ha éppen nem a célunknak megfelelő irányban haladunk.

A nap végén elkészítettük első videóblogunkat is, amelyet azért nem töltöttünk még fel nektek, mert a szabadban rögzített felvételnek nem lett jó a hangminősége. Beszerzünk tehát egy csiptetős mikrofont, így néhány nap múlva már ez sem lehet akadálya annak, hogy minél személyesebb hangvételben kommunikálhassuk üzeneteinket felétek.

Az Elitcoachingon nagyon sokat tanultam és az egész napos tréningek során megerősítéseket nyertem abban, hogy jó helyen, jó emberek között, egy sikerre motivált, jövőorientált csapat között a helyem. Jó látni, hogy olyan emberekkel dolgozok együtt, akik ugyanolyan lelkesedéssel olvassák a szakképző könyveket, végzik a napi vizualizációs vagy meditációs feladataikat, vesznek fel új, hasznos szokásokat és keményen állják azokat a negatív kritikákat, amit olyan emberektől kapunk, akik nem hajlandóak áldozatot hozni és inkább kívül maradnak az önfejlesztők csoportjából.

Attilával közös fényképet is készíttettem, és szívesen mutatok egy – két hangulatképet az esti megbeszéléseinkből.

Elhangzott egy felkérés is keringőre az Attila részéről, amelyen még hezitálok…

Azt javasolta ugyanis, hogy induljunk el közösen, minél többen az őszi fél maratonon.

Húhh…Hát nem véletlenül nevezték el az elődeink az elitcoachingot gladiátorképzésnek.

Mit gondoltok, 20 kiló túlsúllyal megbírnám csinálni?

Azt hiszem, belül már tudom a választ.

Aki képes látni a láthatatlant, az képes a lehetetlenre is!

(Dan Sulivan)