Lépj ki még ma a komfortzónádból!

Ahogy jó sokan már megmondták, az önmagunk mélyére vezető utazás kalandos. Vannak benne nehéz és fájó pillanatok, emocionális érintések és boldog, vidám emlékképek, felismerések is. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, ki kell lépnünk a jól megszokott, meleg, ismerős komfortzónánkból, ahol biztonságban érezzük magunkat.

A komfortzónából kilépni éppen ezért kockázatos. Az ember rádöbbenhet dolgokra, olyasmikre, amikkel eddig sosem akart szembe nézni, aztán rájöhet arra is, hogy ő bizony nem elégedett az eddigi életével, hogy ő többre vágyik, másért született erre a világra. Azt hiszem, a legtöbben tudatában vagyunk annak, hogy a növekedés, a siker és a boldog, szabad élet nem létezik a komfortzónánkon belül, hiszen fejlődni csak azon kívül lehetséges.

Mégis ajánlom mindenkinek, hogy szedje össze minden bátorságát és ugorjon fejest még ma önmaga rejtelmeibe, és hagyja maga mögött a kényelmes és meleg, de sokszor büdös és fülledt, áporodott szagú bunkerét!

Mi is ezt tettük! Én 1988-tól folyamatosan dolgozom azon, hogy megismerjem, ki is vagyok én, miért élek, működök és gondolkodom úgy, ahogy, mely dolgokra lettem kondicionálva és mely motivációk hatására tudok igazán jó eredményeket elérni. Sosem érzem azt, hogy elértem a tudásom vagy teljesítményem maximumát, a tapasztalatokból és az önismeretből sosem leszek elég jó . Ennek ellenére reális önképpel rendelkezem. Sok mindent tudok már a tudatos és a tudat alatti elmémről, a működési mechanizmusokról, paradigmáimról és már évekkel ezelőtt sikerült túljutnom azon a mérföldkövön, ahol a legtöbb önismeretben fejlődni vágyó ember elbukik vagy csapdába kerül. Megtanultam felelősséget vállalni, nemcsak az eredményeimért, a sikereimért és a kudarcaimért, de az általam előidézett körülményekért, sőt, a gondolataimért is. A legtöbb ember innen veszi menekülőre az útját (jó sokan, szó szerint el- vagy ki menekülnek egy-egy beszélgetésből, szituációból, munkahelyről, családból, de van, hogy még az országból is) Vannak notórius menekülők!

Ők mindig ugyanaddig a pontig jutnak el életük során. Megkapargálják a felszínt, aztán alámerülni már nem akarnak, mert félnek, hogy sebezhetővé válnak, ha megmutatják mi is rejtőzik odabent. Sőt, attól is félnek, hogy magukkal is szembetalálkozzanak önnön rejtekükben.

Általában ezek az emberek azok, akik egyik szakembertől a másikig mennek, – legyen az pszichológus, mentor, coach, vezető stb. – vagy egyik módszer után, a másikra váltanak, így mindenhol csak a tudás felszínét, éppen csak egy picike réteget tudnak megszerezni és beépíteni az életükbe.

Ők képtelenek legyőzni a félelmeiket!

Sok-sok kollégámon, barátomon, ismerősömön látom ezt a jelenséget, és tudom, hogy oly közel vannak ahhoz, hogy megtegyék, de mégsem fogják. Számukra ez az első lépés a legnehezebb! A mindent eldöntő, első lépés. Mert ehhez el kell döntened, hogy felelősséget vállalsz, megértened, hogy felelős vagy bármit is találsz majd ott a mélyben. Mindegy, hogy bánt veled az élet, a sors, a szüleid, a testvéreid, a férjed, a feleséged vagy a főnököd.

Én mégis arra bíztatlak, hogy ezen a gyönyörű tavaszi napon, tedd meg! Most tedd meg, ma! Ne várj senkire és semmire! Lépj ki a komfortzónádból és találj rá egy ismeretlen, de fantasztikus útra!

Megéri!

Nincs mit veszítened, de meglelheted az Életed!